A címben szereplő állítást persze szívesen hangoztatják a bankok és a hitelközvetítők, és amennyire látható, bizonyos értékben igazuk is van, hiszen a jelzáloghitelezés tetszhalott állapota az ingatlanpiacot valóban megtépázta. Ám azt is érdemes figyelembe venni, hogy a hitelből finanszírozott jóléttel és növekedéssel komoly problémák vannak, ebbe bukott bele a Kádár-rendszertől Görögországon át az amerikai bankrendszerig sok szervezet.

A hitel tehát kétélű fegyver, amit éppen kockázata miatt érdemes jobban átgondolni. A rendkívül alacsony kamatszint, ami a mai magyar piaci környezetet jellemzi, inkább köszönhető a nemzetközi környezetnek és a világgazdaság pénzbőségének, mint a magyar gazdaság fundamentumainak.

Miközben sok szó esik a lakáshitelezéssel kapcsolatos problémákról és lehetőségekről, vegyük észre, hogy a legtöbb ilyen hitel legalább 10 évig, de inkább tovább tart. A devizaalapú hitelek is remek lehetőségnek tűntek, amíg nem ütött be a krach, most az alacsony kamatozású forinthitelek játszhatják el újra ezt a szerepet.

Noha csábítóan hangzik, hogy a magas albérletárak és az olcsó hitelek korában kölcsönből vásároljunk lakást kiadás céljából, hiszen a törlesztőrészletet fedezi a bérleti díj, én emlékszem még nagyon hasonló számításokra a devizahitelezés csúcsidőszakából is. Én ennél óvatosabb lennék, magánszemélyként csak a már meglévő megtakarításaimat fektetném be, nem vennék fel hitelt e célból.

Amikor vállalatok vesznek fel hitelt beruházási célból, az abban különbözik a magánszemélyként felvett hiteltől, hogy a cégek a kapott kölcsön mellé jelentős mennyiségű munkát is rendelnek, ami biztosíthatja annak megtérülését. Magánszemélyként az embenek nincs feltétlenül elegendő kapacitása az ilyen jellegű lépések megtételére, másrészt ha a dolog működne, az azt jelentené, hogy lehetőség nyílt arbitrázsra, ami ellentétes a legtöbb közgazdasági gondolkodó állításaival. Úgyhogy a hitellel csak óvatosan!