A panellakások építése részben szükségmegoldás volt, ami a korszakra jellemző lakáshiányt volt hivatott gyorsan enyhíteni, de jobban belegondolva a panelek által képviselt építészeti megoldásokba nem nehéz belelátni a korszakot meghatározó ideológia, a szocializmus hatását. Szemben a századfordulón épült tágas, nagypolgári lakásokkal, melyek óriási szobái nem igazán praktikusak a szalonok nélküli modern világban, a paneleken belül csak rendkívül korlátozott méretekben alakítottak ki a lakásokon belül közösségi tereket. Ugyanakkor azt is érdemes észrevenni, hogy a két panelsor közötti tér sokkal tágasabb, szellősebb és általában több zöldet is tartalmaz, mint a belváros szűk utcái.

Véleményem szerint ez nem véletlen, hiszen míg a századforduló polgári társadalma a közösségi életet elsősorban a családok szintjén, a lakásba zárkózva, némileg individualizáltan képzelte el, addig a szocializmus igyekezett a családi kötelékek - és az ebből fakadó eetleges ellenzéki hangok - csökkentésére, helyette újabb, nagyobb közösségek létrehozásán fáradozott és ezeket az ellenőrizhetetlen magánlakások helyett a könnyebben felügyelhető közterületek felé terelni.

Mindenesetre a panelek építését kikényszerítő demográfiai válság, illetve az erre adott válasz eredményeként a magyar lakosság ötöde még mindig panelban lakik, lehetséges, hogy az ily módon kialakított épített környezet némi magyarázatot ad a Kádár-nosztalgia tartósságára is.

Végezetül nézzük meg, hogy a manapság épülő házak milyen újdonságokkal szolgálnak a korábbi trendekhez képest. Én úgy látom, hogy a legnagyobb változás a panelek világához képest a jelenlegi új építésú társasházak esetében a fogyasztási lehetőségek jóval intenzívebb jelenléte. Míg a panelek közötti üres területek jelentős része valódi közterület volt, addig a mai újépítésű ingatlanok közötti tér már csak azok számára nyitott, akik képesek az új üzletek vásárlóivá is válni.