A 7. kerület és általában a belső kerületek tündöklése a lakáspiacon vérszemet adhat a befektetőknek, de úgy gondolom, érdemes lehet feltenni a címben szereplő kérdést, mielőtt ott lakást vásárolna az ember. Igaz, hogy az angol munkásosztály házasságot felvezető rituáléi rendkívül érdekesek lehetnek az antropológusok számára, ám mindenki más jobban teszi, ha elkerüli a beáramló hordákat.

Persze a lakásállomány jelentős részét felszívhatják a hostelek vagy épp a környékre költöző irodák és 1-2 napra kiadó szobák és apartmanok, meg amellett is bátran lehet érvelni, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik a buli sűrűjében szeretnek élni, azt se felejtsük el azért, hogy egy partiautomataként funkcionáló embertársunk nem biztos, hogy képes lesz huzamosabb ideig megfizetni a város talán legdrágább albérleteit.

A turisták kiszolgálására létrejött intézményrendszer növekedhet még tovább, sőt, ahogy gyengül a forint, egyre többen érkezhetnek, ám a verseny már most is rendkívüli mértékű, a helyek nem csak nyílnak, de sok esetben be is zárnak, hogy aztán a következő bérlő próbálkozzon valami tuti ötlettel. A roham vagy az azzal egy-két évig szemben üzemelő mixart bezárása mindenesetre jelzi, hogy ezen a területen már gondot jelenthet egy helynek, ha nem a külföldiekre fókuszál. A gombamód szaporodó helyek között mászkálva az sem tűnik fel elsőre, hogy még mindig milyen sok az eladó-kiadó üzlethelység a környéken.

Mindenesetre szerintem jó, hogy létezik egy ilyen szórakozónegyed, de annak optimális működése mellett azért úgy vélem, hogy a környék nem igazán alkalmas tartós ottlakásra. Tény, hogy el is indult a terület kiürítése és bár statisztikát nem tudok idézni, biztos vagyok benne, hogy jóval kevesebben laknak már most is a kerületben életvitelszerűen és jóval kisebb a helyi ingatlanok körében annak az aránya, ahol nincs hostel vagy iroda, mint 10 éve.

Persze befektetőként tulajdonképpen mindegy is, hogy milyen célból adjuk ki ingatlanunkat, és az sem biztos, hogy az Erzsébetvárost belengő pisiszag és a részeg turisták által keltett lárma lenne a legrosszabb lehetséges kompromisszum, azt azért vegyük észre, hogy az itteni bérleti árak jócskán felülmúlják a reálisan elvárható mértéket, a tulajdonosok elvárják, hogy lakásuk hasonló hozammal működjön, mintha az airbnb vagy épp hostel segítségével szereznék a bevételeiket.

Természetesen az utóbbi esetekben a kiemelkedő hozam csak akkor érhető el, ha a befektetésbe nem csupán egy ingatlant, de az albérlet-kiadásnál jóval több munkát is fektetünk. A bérlakások piaca talán stabilabb is, mint a turizmus, ahol viszonylag gyorsan történhetnek nagy fluktuációk. A piac telítődésével ráadásul az árak lefelé indulhatnak miközben a kihasználtság csökken, míg a magas albérleti díjakat számosan hajlandóak megfizetni. Ennek ellenére összességében elmondható, hogy a 7. kerületi üzletek, szolgáltatások elsősorban a turisták kiszolgálására szakosodtak, jellemzően akik rendszeresen megengedhetik maguknak az ottani termékeket, azok ritkán annyira szerencsések, hogy a zavartalan éjszakai pihenésre ne legyen szükségük munkájuk végzéséhez.

Én mindenesetre befektetőként nem biztos, hogy az éppen leginkább felkapott piacon vennék lakást, ahol lehet, hogy az ingatlanárak most töretlenül mennek felfelé, ám könnyen lehet, hogy már közel vannak a csúcshoz. Ezzel szemben némileg zordabb környéken lakáshoz jutni nem csak olcsóbb, de hosszabb távon a növekedési potenciál is nagyobb egy elmaradottabb környéken. A 7. kerület meg legyen csak a turistáké.