A portfólión megjelent írás alapján nem is annyira jó üzlet az ingatlanbefektetés, mint az ember elsőre gondolná. Az inflációval kiigazított budapesti lakásár-index már a válság előtt jóval, még a devizahitelezés fénykorában is lefelé tartott, vagyis egy ilyen befektetés még a reálértékét sem őrizte meg. Igaz, az ingatlanpiaci befektetés nem csupán a lakás vagy egyéb ingatlan eladásáról szól, és lehetséges természetesen a befolyó bérleti díjak újrabefektetése is, amivel számolva már valószínűleg jóval kevésbé sötét kép rajzolódna ki az ilyen típusú befektetések kapcsán.

Az ábrákon jól látszik az is, hogy a rendszerváltás környékén még jóval nagyobb luxusnak számított a saját tulajdonú lakás mint az azóta eltelt időszakban és az is, hogy az első Orbán-kormány elkötelezettsége az otthonteremtés irányába, illetve az adott időszakot jellemző államilag támogatott forinthitelek elszaporodása volta legfontosabb hajtóereje a lakásárak növekedésének. Talán a 2003-as csúcs sem véletlen, ha emlékszünk a 100 napos program pénzszórására, ami sok embert késztethetett lakásvásárlásra.

Az mindenesetre remekül látszik, hogy az állami beavatkozások milyen jelentős hatást képesek gyakorolni az ingatlanpiacra is. A múlt trendjeit elemezni persze érdekes lehet, ugyanakkor a mai vásárlókat valószínűleg jobban érdekli, hogy mit hoz a jövő és a jelenlegi fellendülés mennyire lesz tartós.

Én úgy gondolom, hogy a kormányzati elköteleződés az ingatlanpiac felpörgetése irányában most elég erős, emellett az ingatlanárakat Budapesten a turizmusban rejlő lehetőségek bővülése és ennek megfelelően a befektetési célú vásárlások is felfelé hajtják. Figyelembe véve az alacsony inflációt és az egyre magasabb bérleti díjakat, szerintem még mindig jelentős reálérték-növekedés várható az elkövetkező pár évben, ugyanakkor természetesen a külső körülmények alakulása, mint mondjuk az esetleges grexit keltette hullámok lényegesen megváltoztathatják a kilátásokat.