10-ből 9 közgazdász valószínűleg kifejezetten piactorzítónak és károsnak látja ezt a lépést, ám Berlin városa a lakbérplafon bevezetése, jobban mondva kiterjesztése mellett döntött. A magas albérletárak miatti panaszkodás a magyar néptől sem idegen, de vajon mekkora esély lehet egy ilyen döntés meghozatalára itthon és vajon milyen következményekkel járhat?

Először is Budapest nem Berlin, noha tény, hogy mind a két város hasonló dzsentrifikációs cikluson megy keresztül. Azonban a német fővárosban és általában Németországban a lakásbérlés jóval elterjedtebb mint hazánkban, különösen, ha az állam által is érzékelt, legális részéről beszélünk.

Véleményem szerint pont az albérleti szerződések szürkesége az, ami egy ilyen javaslat magyarországi bevezetésének az egyik gátja lehet. Mivel a legtöbb lakáskiadó nem ad számlát az albérlőjének, az állam nem rendelkezik a megfelelő információkkal egy ilyen törvény betartásához. Igaz ugyanakkor, hogy maga a javaslat komoly politikai erővel rendelkezik, és illeszkedne a kormány populista lépéseinek a sorába.

Már a rezsicsökkentés is alapvetően a túlzott lakhatási költségek csökkentését célozta és egy esetleges lakbérplafon sok szempontból hasonlít is arra. Kormányunk előszeretettel osztogatja mások pénzét, gondoljunk csak a rezsicsökkentésre, ahol az emberek felé irányuló transzfert a közműszolgáltatók fizették vagy a devizahitelesek megmentésére, ahol pedig a bankok állták a cehhet.

Mindenesetre egy ilyen javaslat az olcsó politikai népszerűségen túl más eredményekkel is járna, amik nem feltétlenül esnek egybe a kormány céljaival. Tekintve, hogy ez a lépés igencsak fájna a Fidesz által kiépíteni szándékozott és az adózáson túl még számos eszközzel támogatott nemzeti (felső)középosztálynak, kinyírná a fellendülőben lévő lakáspiacot, csökkentené az új lakások építését, de még a felújításokat is, mindezzel nagy csapást mérve az építőiiparra, nem hiszem, hogy a magyar befektetőknek emiatt aggódnia kellene.

Igaz, hogy a pesti albérleti árak elszabadulása mindenféle politikai hírverés nélkül is egyre gyakoribb téma és ha valaki a kormányközeli kommunikátorok vagy döntéshozók közül olvassa valamelyik albérletes facebook csoportot, akkor könnyen juthat arra a következtetésre, hogy cselekedni kell. A lakbérplafonnak meg ugye megvan az a nagy előnye, hogy - leszámítva persze a végrehajtás ellenőrzését - nem kerül semmibe, könnyen elmagyarázható és a keményen dolgozó kisemberek számára szignifikáns segítséget jelenthet.

Én azonban azt gondolom, hogy a Fidesz nem kíván konfrontálódni a lakástulajdonosokkal, hiszen őket ellenségnek beállítani jóval nehezebb és politikailag károsabb, mint ugyanezt a bankokkal vagy a közműszolgáltatókkal eljátszani. Tovább rontja egy ilyen terv esélyeit az is, hogy a lakás, mint legfőbb vagyontárgy szerepel számos magyar háztartás életében, így annak értékének csökkenése negatívan hatna a kormány megítélésére.

Belegondolva, hogy a kormány milyen nagy buzgalommal üldözi a hajléktalanokat és egyéb nemkívánatos személyeket a főváros utcáiról, könnyen elképzelhető, hogy a jelenlegi folyamatokkal is elégedett és egyátalán nem éli meg problémaként, hogy szépen lassan nem maradnak szegények az egyre növekvő belvárosnak számító részen.

Végül azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a lakbérplafon, mint politikai eszköz újramegjelenése eléggé új dolog, ami könnyen elterjedhet számos országban, illetve a jelenlegi kormány sem biztos, hogy 5-10 évnél tovább hatalmon marad, másoknak meg lehet, hogy más elképzelései vannak egy ilyen intézkedést illetően.